A vámpírok valahogy sosem tudtak igazán működni a romantikus mivoltjuk nélkül. Jó az Alkonyat sorozat egy kicsit átesett a ló másik oldalára és már-már sikeresebben írtotta ki a zsánert mint Wesley Snipes Pengéje azonban úgy néz ki, hogy a Netflix 2021-ben igyekszik újra divatba hozni a legendás vérszívókat.

A mise éjfélkor olyan gyakran villant fel a TV képernyőjén, hogy kötelezőnek éreztem elkezdeni. A kezdés lassú, már-már vontatott. Sok a párbeszéd, sok a saját dráma amit ilyen sok szereplőtől azért nehéz mind a sajátunknak érezni. Az első rész középpontjban egy harmicas évei közepe felé járó srácot kapunk, aki letöltötte a börtönbütetését, mert ittasan okozott halálos balesetet. Hogy pontosan miért is kell hazaköltöznie az számomra nem derült ki de a történet szempontjából nem is lényeges. Szóval adott egy halászattal foglalkozó sziget, ami a korábbi környezetszennyezés miatt igazából gazdasági halálra van ítélve. Ide tér haza a hősünk és azt is megtudja, hogy a gyerekkori szerelme is mostanában költözött vissza, ami megalapoz egy később kibontakozó romantikus szálat.

A szigeten mindenféle karakter van, muszlim sheriff, tolókocsis lány, alkholista aki fogalmam sincsen mivel foglalkozik, a pap segédje és persze orvos is. Pap viszont nincsen, mert öregségére egy picit megromlott az egészségi állapota, ezért az egyház visszahívta őt a „szárazföldre”. E mellett a díszes kompánia mellett pedig van legalább négy tini is, akik a templomi teendők mellett azért előszeretettel járkálnak át a szomszédos lakatlan, pontosabban macskákkal telített szigetre iszogati és szivogatni. Az első rész érdemi történés nélkül véget is érne, ha a gyerekek egy pillanatra enm pillantanának meg egy elég nagytermetű, világítószemű valakit/valamit.

Hősünk otthonában elég nagy a feszültség, bár az anyja egy igazán kedves teremtés, apja elhidegült tőle az öccse meg első blikkre 20 évvel fiatalabb így nem sok közös témájuk van. Az otthoni jelenetek tehát eröltetetten kellemetlenek és világos, hogy a gyerekkori szerelem mellett találhat igazán magára. Erin (mert így hívják a nő hőst) egy szintén nem túl sikeres túra után tért vissza a szigetre, terhesen és pár nélkül. Időközben megérkezik az új pap is, aki egy kicsit túlbuzógnak tűnik, de mindent összevetve egy szerethető karakter.

A harmadik részhez érve nagyjából meglátjuk, hogy ki milyen karakter. Riley (a főhős) igazán nehéz eset, nem bír leállni az önmarcangolással, ebben persze az sem segíti, hogy minden éjjel azzal álmodik aki miatta halt meg. Édesapja mint kiderül magát okolja azért, hogy a fia idáig jutott, Hassan Sheriff nem tud beilleszkedni, a pap segédjét meg kb, mindneki utálja.

*Innen már SPOILER-ezek

Az összes történésbe nem akarok belemenni, mert nem is lenne túl érdekes, másrészt a kritika nem is arról szól. A story második felében rajzolódik ki a klasszikus történet, hogy itt bizony egy vámpír story van, aminek a középpontjában a pap áll, igazán romantikus okból és magával hozta a szörnyeteget is, aki/ami ezt tette vele, bár az igazat megvallva a végkifejletetet tekintve erre semmi szüksége nem lett volna.

A történetben sok úgymond csoda történik, ami igazából annak tudható be, hogy a pap folyamatosan vámpír vérrel „mérgezi” a sziget lakóit akik így megfiatalodnak, lábra állnak vagy éppen elvetélnek.

A story-t sok kritika az egyház már-már szektás mivoltának bemutatásaként tartja számon bár a fő vonal sokkal egyszerűbb és romantikusabb, az egyházas vonal meg nemes egyszerűséggel túl lett tolva. Persze ez csak az én véleményem ami nem szentírás.

Ami tetszett, hogy vámpíros és ezek a gonoszok szerintem igazán hiányoznak a mostani felhozatalból, az utolsó valamire való és szerintem jobb sorozat a Kór volt, bár az is könyvben volt inkább erős. A sorozat rengeteg időt fordít a párbeszédekre, monológokra amiktől kerek lesz a story, de maradjunk annyiban, hogy maradandó erkölcsi mondandója nem igazán van.

Ami nem tetszett, hogy minden társadalmi témát eröltetetten érintett. Hassan Sheriff küzd az előítéletek ellen, amit a sorozatban kb. senki nem éreztet vele, egyedül a végjátékban kapunk egy eröltetett terrorista beszólást. A családok elhidegülése sem kerül igazán a középpontb és pont ezek miatt veszik el a Pap igazi motivációjának a lényege is.

Mindent összevetve nem egy rossz sorozat és bár a vége nyitva van hagyva, remélem, hogy nem lesz belőle második évad. Így utólag azt sem tudom, hogy pontosan hány epizódból állt és ami azt illeti az én ízlésemnek lehetett volna egy kicsit véresebb is. Ez a sorozat szerintem azoknak fog igazán tetszeni, akik szeretnek maguknak bemagyarázni mindenféle jelentést és üzenetet egy műsorba, arra ugyanis számos lehetőséget nyújt.

*A helyszín maga szerintem sokat merített a 40 napnyi éjszaka című méltánytalanul ignorált vámpír horrorból és titkon reméltem, hogy a végkifejlet is hasonló lesz, azonban ez az alkotás egy kicsit pacifistább oldalról közelítette meg..