Film és sorozat kritikák

Vélemény alkotás szabadon

Cowboy Bebop – Sorozat kritika

2021. december 20. 14:14 - Attila Kovács Supras

Ezt a sorozatot megalapozta egy anime is mely 1998-1999-ig futott a képernyőkön, tehát megjósolta az élőszereplős sorozat sorsát is, amit szintén elkaszáltak az első évad után. Bár az anime úgy ahogy van kimaradt az életemből, szóval nem tudom, hogy ott is kasza lett e végül a sors vagy egész egyszerűen addig tartott a story line, azt viszont tudom, hogy az élőszereplős verzióval sok-sok évadra készült a rendező.

 

Erre szükség is lett volna mert a Cowboy Bebop univerzuma hatalmas és jóval mélyebb mint azt 10 epizód alapján be lehetett volna mutatni. A sorozat ugyanis két szálon fut és jelen esetben a mellék szál sokkal szórakoztatóbbra sikeredett mint az amúgy elég komor fő történet. A főhőseink fejvadászok, ebben a szerepben pedig tökéletesen működnek a karakterek. Az alaphangulat ugyanis a poénos szituációkra épül, ahol a két laza, de kemény főhősünk anyagi gondokkal küszködve lő halomra minden rosszfiút, akit amúgy élve kéne leszállítaniuk. Kapunk egy szeretnivaló mellékszereplőt Jet Black szerepében, aki tényleg mellékszereplő, legalábbis amikor kaptunk egy kis betekintést a korábbi életébe az nem sikeredett túl izgalmasra. Jet ugyanis rendőr volt, de egy korrupciós ügyben végül ráhúztak egy ügyet és emiatt kellett börtönbe mennie amire ráment a karrierje és a családi élete is. Spike Spiegel, azaz Hidegvér már egy sokkal érdekesebb karakter, ő sorozatunk főhőse a humoros, kemény viszont sötét múlttal rendelkező fejvadász. Hidegvérként ugyanis a szindikátus egyik legjobb bérgyilkosa volt, ezt viszont gondosan igyekszik titkolni a társa elől. A későbbiekben kapunk egy harmadik karaktert is, Faye Valentine-t aki szintén egy humoros mellékszereplő és úgy vélem, hogy a trió hosszú ideig szórakoztató tudott volna maradni a képernyőkön.

 

A sorozat látványvilága érdekes, süt belőle a Noir hangulat pedig nyomozósdit csak nagyon felületesen érint a történet. Bár űrhajókkal repkedünk jobbra-balra mégis mindenhol a 70-80-as éveik autóiba botlunk, amiből arra következtetünk, hogy valamikor akkoriban válhatott lakhatatlanná az igazi föld. Ez igazából nem is lényeges pont, az viszont igen, hogy egy anime, általában elég extrém karaktereit nehéz átültetni a filmvászonra. Jet esetében még működik a dolog, mert a Steampunk megoldások azért jelen vannak egy ideje a mozikban, azonban néhány karakter mint pl. a bohóc, nagyon eröltetett és egész egyszerűen életszerűtlen élőszereplőkkel.

 

Hogy miért kapott kaszát a sorozat? Természetesen a nem túl jó nézettségi mutatók miatt, amit teljeséggel meg tudok érteni, ugyanis a vége felé majdnem én is elkaszáltam a sorozatot. A fejvadászos szál ugyanis könnyed és szórakoztató, annak ellenére is, hogy literszám ömlik benne a vér. Jók a gonosz karakterek, ahogy Jet földhöz ragadt módszerei is jól együtt dolgoznak Spike lazább megoldásaival. Én személy szerint sokkal jobban élveztem volna 10 különálló sztorit az évadban, mint azt, hogy a felénél átváltottunk a szindikátusos fő szállra, ami egyben Spike személyes bosszú története egy szerelmi szállal megfejelve, Ez a szál ugyanis már nem szórakoztató, nehéz és komor amire nekem kellett 2-3 rész mire ráhangolódtam. Az is egy életképes vonal lett volna, de az első évad egy cliffhanger-el zárult, amiben mellesleg ismét egy képernyő idegen karakter tűnt fel valamint visszatértünk volna a fejvadászos vonalhoz.

 

A sorozat szerintem megélhetett volna több évadot is, ha a készítők nem akarják Spike kettős belső harcát kihangsúlyozni már az első évadban. Ennek ellenére a jövőt tekintve szerintem rossz szájízt hagyott volna a sorozat, csak úgy mint a Ray Donovan ami az elején egy feel good sorozatnak indult, a végére pedig egy komor dráma kerekedett ki belőle.

 

Értékelés: 6/10 Túl sokat akart mondani.

Szólj hozzá!

Vitathatatlan – Retro kritika

2021. december 04. 11:43 - Attila Kovács Supras

Szeretem a sportot, szeretem a bokszot és a Vitathatatlan az egyik olyan film ami bár szintén a drámai oldalról közelíti meg a bunyót, mégis több szakmaiság van benne mint a legtöbb ilyen alkotásban. Szakmaiság alatt itt nem csak Snipes és Rhames bunyóját értem, hanem a manageri és promóteri részt amit szintén érint a film és azt is amiről keveset hallani vagyis, hogy a maffia igenis jelen van a sportban.

 

Mivel egy 2002-es filmről beszélünk nagyon nagy SPOILER-ek már nem lesznek az írásban, szóval kritizáljuk azt egy picit!

 

A nehézsúlyú világbajnok George „Iceman” Chambers börtönbe kerül, a vád pedig nemi erőszak. Iceman szerepében Ving Rhames szerepel, aki remekül hozza a kissé zárkózott, erőszakos figurát aki köszöni de nem kér a rabtársak barátságából. A börtönnek viszont vagy egy saját bajnoka is, Monroe Hutchens aki valaha szintén profi ökölvívó volt, azonban egy gyilkosság miatt hosszú évekre a rács mögé került. Hutchens szerepében Wesley Snipes tűnik fel, aki ekkoriban még a Penge filmek miatt egy komoly akció sztárnak számított. A börtön bajnoka szintén csendes, de inkább magának való figura, aki kerüli az összetűzéseket. A börtöben csücsül Mendy Ripstein is, az öreg maffiozó szerepében pedig a nagyszerű Peter Falk tetszeleg.

 

A film alapsztorija, hogy a börtönben zajlanak néha ökölvívó meccsek és Iceman úgy gondolja, meg kell mutatnia a világnak, hogy itt is ő a király, ezért kihívja Hutchenst. A történéseket nem írom itt most le, a film sokszor megy a TV-ben és a videó megosztó platformokon is elérhető, szóval aki kedvet kap hozzá, pár kattintás után már nézheti is!

 

Szóval miért is nagyszerű film a Vitathatatlan és miért cseng ismerősen a sztori mindneki számára? 1992-ben Mike Tyson-t nemi erőszak vádja miatt zárták a börtönbe, amit ő a mai napig tagad és egyes újságírók azt állítják, hogy látták Tyson-t az eset időpontjában egy teljesen másik helyszínen. A film készítői nagy rajongói voltak a boksznak és saját elmondásuk szerint is a legtöbb bokszról szóló filmben az ökölvívás csak mint metafora jelenik meg. A 2000-res években nem is értették, hogy az esetről, hogy nem készült film, ezért leültek megírni a forgatókönyvet. Ahogy viszont elkezdték összeszedni az információ morzsákat, szembesültek vele, hogy az elmúlt 50 évben rengeteg nehézsúlyú bajnoknak gyűlt meg a baja így vagy úgy a törvénnyel ezért bár a Tyson sztori adta az alapötletet, végül nem annak a fiktív változatának nevezik a filmet.

 

„Úgy gondoltuk, hogy érdekes lehet a nézők számára egy olyan történet, ami azt mutatja be, hogy a nehézsúlyú világbajnok, hogyan viselkedik amerika legkeményebb környezetében, egy szigorúan örzött börtönben!”

 

Bár a forgatókönyv még nem volt kész, Wesley Snipes már érdeklődött a film iránt és a készítők mind a két főszerep opcióját felajánlották a számára, azzal a kitétellel, hogy a film végső harcának az eredménye semmiképpen sem fog megváltozni. Amikor végül elkészült a forgatókönyv elküldték az Ving Rhames-nek is, aki másnap igent mondott Iceman szerepére, Snipes pedig boldogan bólintott Hutchens eljátszására.

 

A film forgatókönyve eleve két fekete bőrű színészre lett írva, ezzel azonban a stúdióknak volt egy kis problémája. Szerették volna, ha legalább az egyik szereplő fehér bőrű lett volna, ám a film készítői sikeresen meggyőzték őket az alapfelállás helyességéről. No nehogy valaki most rasszizmussal vádolja bármelyik oldalt, ugyanis mind a két fél érvelése teljesen érthető volt. A stúdió ugyanis szerette volna ha a film amerikán kívül is sikeres lesz, ezért úgy gondolták, hogy az európai piacon így eladhatóbb lenne a mozi. A készítők szerint azonban nem lett volna reális egy fehér nehézsúlyú világbajnok, hiszen ekkoriban még a Klitschko korszak előtt jártunk és a vitathatatlan bajnokot Lennox Lewis-nak hívták, a legnagyobb ellenfeleit pedig Evander Holyfield-nek és Mike Tyson-nak. A börtönbajnok szerepében pedig valóban furcsán hatott volna egy fehér nehézsúlyú bunyós, tehát azt kell, hogy mondjuk így kerek a sztori és örülünk, hogy a készítők nem engedtek az elképzeléseikből.

 

Az ezredforduló előtt készült ökölvívó mozikban a legtöbb színész nem tudott valójában bunyózni, ez pedig meg is látszik a mérkőzések jeleneteiben, elég ha csak a Rocky Balboa előtti bármelyik Rocky filmre gondolunk. Rhames évek óta készült rá, hogy eljászta Sonny Liston-t egy életrajzi filmben, ami bár sosem készült el, Rhames edzéssel töltött ideje nem került a kukába, haszonsítani tudta azt a filmben. Snipes a legendás Emanuel Steward-al készült fel a filmre, aki többek között Lennox Lewis edzője is volt.

 

A film végső bunyójelenete mindenk idők egyik legjobbja a zsánerben. A maffia először pusztakezes mérkőzést akar, de végül Iceman csapatának a nyomására kiegyeznek a 6oz súlyú kesztyűkben (hivatalosan 10oz a súly a profi meccseken nehézsúlyban) és abban, hogy akkor van szünet ha valaki a padlóra kerül. A filmben egyébként gyakran használtak test dublőrt, ugyanis a testütések valóságosak voltak, hogy emeljék a realisztikus bunyó jelenetek szintjét. Érdekesség, hogy Snipes testsúlya ekkoriban 80kg volt még Rhames-é 100kg, hogy ezt ellensúlyozzák, Snipes alapállása klasszikus a filmben, míg Rhames kicsit megrogyva, verekedős stílusban küzd.

 

A mérkőzésen végül a pozitív karakter győzedelmeskedik, de ez semmin nem változtat, Monroe Hutchens zárkája ugyanúgy kulcsra lesz zárva a takarodó után. A film végén Rhames kiszabadul és tagadja, hogy kikapott volna a rácsok mögött.

 

Van egy pletyka, miszerint Mike Tyson tényleg bokszolt és tényleg kikapott a rácsok mögött, de ezt mindig is tagadta, tehát jól gondoljuk, hogy az egész alapsztori egy fiktív történéssel ugyan de Iron Mike nyilvánosság elől kiesett éveit dolgozza fel!

 

A filmet mindenképpen ajánlom a sportág szerelmeseinek, mert az egyik legjobb boksz film! A bunyók és a karakterek realisztikusak, igazából egyik sincsen úgy megírva, hogy a néző megkedvelje. Iceman egyértelműen „falat” épít magaköré a rácsok mögött, amibe nem enged be senkit, még a nézőt sem, tehát esélyt sem kapunk rá, hogy megkedveljük. Hutchens pedig egy hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság miatt van a rácsok mögött, amit egy pillanatig sem tagad és bár a karaktere rokonszenvesebb, olyat nem tesz ami miatt megkedvelnénk őt.

 

A címet később tovább vitték de a sztoriknak nincsen köze az alapfilmhez. Bár a film második részében még Chambers a főszereplő, igaz ekkor már Michael Jai White személyesíti meg és a végső küzdelem átmegy egy MMA jellegű csatába. Innentől kezdve viszont Scott Adkins, azaz Boyka a főszereplő aki a második részben még egy negatív karakter, a sorozat 2016-ig négy részt élt meg, de az eredeti alkotást én nem sorolnám közéjük!

 

Értékelés 10/10 SZUPER

Szólj hozzá!

Valós történet – Sorozat kritika

2021. december 01. 14:26 - Attila Kovács Supras

A Netflix valósággal ontja magából a jobbnál-jobb sorozatokat és filmeket így a tél közeledtével, ami nem meglepő, hiszen a COVID miatt kialakult „maradj otthon” fefogás miatt csillagászati összegeket keresnek jelenleg is. Nekik köszönhetjük azt is, hogy a televíziózás ismét az aranykorát éli és, hogy jelen állás szerint a mozikat hamarosan temethetjük.

 

Gyerekkorom egyik meghatározó BADASS színésze minden bizonnyal Wesley Snipes volt, hiszen Schwarzenegger és Stallone után talán ő volt a következő korszak egyik legfelkapottabb akció színésze. Az 57-es utasban még a jófiúk oldalán láthattuk, aztán a Pusztítóban már negatív karakter volt míg végül a neve örökre egybeforrt minden idők egyik legmenőbb vámpírvadászával a Pengével! Wesley-nek aztán jócskán meggyűlt a baja az adóhatósággal és tudtommal a fűvel is, ezért egy hosszabb időre visszavonulót fújt. Nem is olyan rég visszatért az Amerikába jöttem 2 című filmben, de az igazat megvallva azt 5-10 perc után kikapcsoltam, szóval nem tudom megmondani, hogy ott méltó volt a teljesítménye a nevéhez.

 

Kevin Hart egy imádnivaló figura, már amennyit a képernyőn keresztül le lehet szűrni belőle. Nehéz őt nem egy vígjátékhoz társítani és talán pont ez adja meg egész minisorozat életszerűségét, hogy a jó emberekkel is történnek rossz dolgok. A bevezető SPOILEREKET tartalmaz, ennek a tudatában olvasd.

 

Kíváncsi voltam Snipes és Hart teljesítményére egy komor thrillerben, ezért kíváncsian ültem le a TV képernyője elé. A történet életszerű már csak abból adódóan is, hogy Hart szerepe szerint egy népszerű Stand Up comedy előadót és színészt játszik, azzal pedig nem árulok el túl nagy titkot, hogy a való életben is ez a foglalkozása. Snipes, Hart bátyját játssza a vásznon, aki nincsen élete legjobb szakaszában bár az igazat megvallva sosem volt ott és folyamatosan a dollár milliomos testvérét lumpolja kisebb-nagyobb összegekkel. A válófélben lévő komikus éppen megálljt szeretne parancsolni a testvérének, ám az ismét belecsalja őt a rosszba és Hart egy átmulatott éjszaka után egy halott nő mellett ébred. Mivel a karriernek nem tenne jót, ő és a bátyja felkeresi Carlton (Snipes) egy maffiozó barátját, aki eltünteti a testet. Valóságos visszatérés orgiának lehetünk itt szemtanúi, hiszen a maffiozó szerepében Billy Zane tetszeleg, akit a Zoolander-es cameo-ja óta talán nem is láttunk a képernyőn. Zane azonban messzire megy, életét veszti és elindul a történet igazi cselekménye.

 

Maga a film története, nem kiáltott volna sorozatért de így kétség kívül több teret kapott a rendező az amúgy szövevényes, egymásba fonódó eseményekhez, amiket nehezen lehetett volna 120 percbe belepakolni. Érdekes látni a különbséget az amerikai és a magyar rajongás között, mert ahogy a sorozat is bemutatja Hart kint valóságos szuper sztár státuszba van (a filmben Kölyök) és bár az egész karaktere szeretnivaló, kifelé igyekszik mindig a legjobbját nyújtani. SPOILER, a sorozat elején, a lány halálakor szerintem mindenki ugyanarra gondol és a végén, amikor már elhessegettük volna gondolatot beigazolódik, hogy tényleg igazunk volt. Ennek ellenére a sorozat addigra kitermel hét halottat is, amiből ráadásul néggyel maga a Kölyök végez.

 

Bár a történet szempontjából végig a Kölyök marad a főszerepben, érintőlegesen kapunk egy kis betekintést a mellékszereplők életébe is. Karakter fejlődés? Felejtsd el, igazából mindenki csak mereven ragaszkodik a felvett álarchoz, hiszen egy oldalról ott van a Kölyök csapata, akik a legjobbat akarják neki, de csak alkalmazottak. Ott van Carlton az élősködő testvér valamint a görög maffia és a már-már beteges rajongó. Hogy számomra mi a film mondanivalója? Hogy a barátaidat megválogathatod, de a családodat nem! Carlton jól élhetne akkor is, ha csak a Kölyök sleppjének a tagja lenne, de nem, neki saját vállalkozások kellenek és e mellé olyan üzlettársak akik nem éppen az üzleti világ tiszta részébe tartoznak.

 

A két testvér között végig ott van az ellentét, hiszen a Kölyök milliomos míg a testvére csak bajt-bajra halmoz és mindenre az a válasza, hogy az öccsének könnyű hiszen ő gazdag. Bár a Kölyök többször is megpróbálja neki elmagyarázni, hogy nem csak úgy kapja a dolgokat és keményen megdolgozott a sikerért, de ez Carlton egyik fülén be, a másikon ki. Persze ő sem él rosszul, hiszen a testvére által egy S osztályos Mercedes-el jár de többet akar, persze szakértelem nélkül. Az, hogy a Kölyök milyen keményen és milyen sokat dolgozott a sikerért nem jön le Hart alakításából, mert bár imádnivaló és vicces figura, de semmiképpen nem egy nagy drámai monológokra képes színész.

 

Ha viszont már jó színészi teljesítményről beszélünk, akkor ki kell emeljem Wesley Snipes-ot, hiszen ebben a sorozatban ő az aki jót játszik, nem mondom, hogy nagyot alakít de mindenképpen életszerűt. Hiszen a Kölyök részéről nagyon könnyen repkednek a százezrek, de Carlton azért lenyúlja a halott maffiozó arany Rolex-ét. Az ilyen kicsinyes momentumok vezetnek végül a drámai végkifejlethez, mert Carlton azthiszi jól kézben tartja a dolgokat de igazából minden tettével csak növeli a bajt.

 

Magában az alkotásban úgy gondolom azért egy kicsit elgurult a gyógyszer, hiszen míg a megkérdőjelezhető morális értékekkel bíró Carlton egy holtestet is képtelen feldarabolni, addig a Kölyök már-már úgy szedi az áldozatait mint Dolph Lundgren a Tökéletes katonában.

 

Fun Fact: Nem tudom lőtettek e már, de kapásból/mozgásból célbalőni nem annyira egyszerű feladat. Nos a sorozatban a Kölyöknek van egy elvileg nagyon penge testőre, akit egyszer minden gond nélkül pofánvág a Kölyök (Hart 159cm), valamint a végső akcióban amikor előkapja a stukkerét a maffiozók azonnal lelövik. Ezekután a Kölyök egy drámai pillanatban kiugrik Carlton mögül és művészi pontossággal lövi homlokon a rosszakat.

 

Tehát kapunk egy kis túlzást, nem tudom ez mennyire volt Hart ötlete, hogy végre egy kicsit komolyabbnak vélt szerepben is feltűnjön, de igazából számomra nem rontott az élményen. Maga a sztori, még ha egy kicsit túl is van bonyolítva életszerű és megmutatja, hogy nem minden történik annyira könnyen ahogy azt eltervezzük.

 

Negatívum: A Kölyök látszólag minden lelki probléma nélkül öl, utána pedig Stand Up Comedy előadásokat tart. Nem kétlem, hogy vannak ilyen emberek akik képesek erre, de remélem kevesen vannak... Hart szerepe egy kicsit túl van gondolva, nekem személy szerint jobban tetszett volna ha egy karakter jegyben marad végig.

 

Pozitívum: Snipes alakítása nagyon jó. A sorozat témája és a történet vezetése is jó, bár semmi olyan nem történik ami miatt leesne az állunk, de végig fordulatos és évezetes marad.

 

Mindent összevetve jó kis minisorozat, ajánlom mindenkinek aki szereti a kicsit komorabb témát, bár itt azért ez is elég lazán van kezelve.

 

Értékelés: 7/10 – Nem rossz

Szólj hozzá!

Megsebezve – Kritika

2021. november 27. 13:00 - Attila Kovács Supras

Megjött a Rocky modern változata, ahol a fehér férfi bunyóst leváltja a fekete nő... Na jó a dolog itt nem ennyire fekete-fehér, de maradjunk annyiban, hogy a film tényleg már-már felér egy újragondolással.

 

Számomra szakmai szempontból is érdekes volt a film hiszen mint edző és sportszer forgalmazó szorosan kötődök az MMA azaz a ketrecharc világához. Bár sok reményt nem fűztem a mozihoz a korábbi hasonló filmekből kiindulva, de azért reméltem, hogy egy kicsit újra divatba hozza majd a bunyót és ezáltal fellángol a forgalom is ezen a téren. Nem így lett, ugyanis a Megsebezve csupán egy sportköntösbe bújtatott dráma.

 

Nem tudom, hogy valaha láttam e már igazi sportfilmet, de a Rocky és a Creed széria is ugyanezen a vonalon mozog, azaz van egy körítés, ami megcéloz egy kiaknázatlan tömeget, történetesen a sportrajongókat és ezáltal elmesél egy drámai sztorit.

 

Adott Halle Berry, azaz Jackie Justice aki valaha a UFC női mezőnyét erősítette ám nem tudott mit kezdeni a címmeccs okozta nyomással és elbukta a lehetőséget, ahogy az egész karrierjét is.

*UFC-Ultimate Fighting Chamiponship napjaink első számú MMA szervezete.

Jelenleg takarítónőként keresi a kenyerét és bár ez elsőre szürreálisan hathat koránt sem áll annyira távol a valóságtól. A filmben ugyanis láthatjuk, hogy mind Berry mind pedig a filmbéli társa jó viszonyban van az alkohollal, azt pedig tudni kell, hogy 5-6 komoly MMA meccsel sem lehet azonnal megalapozni egy életet.

Mivel egy új filmről van szó SPOILEREZNI nagyon nem akarok, de azt tudni kell, hogy Berry a managerével él párkapcsolatban, aki bár nem erölteti rá a ismételt bunyót, nagyon szeretné ha újra a ketrecbe lépne Jackie. Mert a filmben Berry legnagyobb problémája a stressz, amit az MMA okozott neki és a világ összes pénzéért sincsen kedve visszamenni a nyolcszögbe.

 

Jackie és párja végül valami illegális bunyóra keverednek, ahol egy hatalmas termetű, hölgy éppen rommá ver egy másik nőt. A közel 100kg-os nőszemély nem más mint Gabi Garcia MMA és BJJ harcos, akinek a színészi képességeit mutatja, hogy szöveg nélkül, állati mozgások imitálásával hívja ki hősnőnket, hogy az aztán pillanatok alatt rommá verje őt. Ezt az egészet végignézi az Invicta FC feje, aki 10+10 ezer dolláros szerződést ígér Jackie-nek, hogy az visszatérjen a ketrecbe. Időközben azonban előkerül Jackie fia is, aki szegény éppen nem szól egy szót sem, mert az édesapját előtte lőtték fejbe.

 

Maga a film története akörül forog, hogy Jackie miként próbál meg anyaként és kötelességtudó felnőttként helytállni, miközben az italról leszokva újra edzésbe áll. A filmbe persze ha csak érintőlegesen is, de belecsúszik a meleg szál, ezt azonban Netflix exkluzívként nem lehet meglepetésként kezelni. A film alapsztorija klisés, sport szempontból: öreg vagyok – felkészülök – szépen helytállok (Rocky Balboa), drámai szempontból: gyerekek kerül hozzám – védelmezem – minden egyenesbe jön.

 

A film alapvető koncepciói jók, bár letagadhatatlan, hogy egy ötlettelen másolat, melynek Berry a rendezője, a producere és a főszereplője is. Szakmai szemmel azonban csak érintőlegesen van köze az MMA-hoz (ketrecharc) és amellett, hogy kevés részben láthatunk szakmát, ott is csak szépen begyakorolt alapmozgásokról beszélünk. Az edzői szál tökéletesen értelmét veszti mikor azt a mérkőzés végén tökéletesen vagy még jobban helyettesíti a segédedző, aki addig a pillanatig szinte semmit nem csinált az edzéseken. Berry és a UFC viszonya mondhatni régi, hiszen a színésznő gyakran feltűnik a UFC gálákon, így minden bizonnyal a UFC jelenlegi tulajdonosi köre is adott némi pénzt a filmhez, hiszen az Invicta FC is egy létező (kifejezetten női) MMA szervezet, ami a UFC Fight Pass-on követhető, valamint a film „főgonosza” is egy UFC bajnok, Valentina Shevchenko.

 

*Érdekesség: Eredetileg egy másik bunyós, Cat Zingano lett volna a film negatív főhőse, azonban a UFC a forgatás ideje alatt adott számára egy mérkőzési lehetőséget. Zingano a film forgatása miatt lemondta a mérkőzést, amiért a szervezet elbocsájtotta, majd Berry is kirúgta a filmből, ugyanis neki egy aktív UFC bunyós kellett. Éljen az összetartás...

 

A film mindent összevetve egy klisé parádé, ami egy új, mondhatni szokatlan MMA-s körítésbe van burkolva. Ha nem akarsz sokat gondolkozni vagy éppen a házimunka közben szeretnél egy kis háttérzajt akkor tökéletes választás, semmi olyan elemről nem fogsz lemaradni ami miatt nem értenéd, hogy mi is történik a képernyőn.

 

Pontozás: 5/10 - Gyenge

Szólj hozzá!

Különösen veszélyes bűnözők – Kritika

2021. november 13. 12:58 - Attila Kovács Supras

Az elég érdekesen fordított című film (eredetileg Red Notice) újonnan jelent meg a Netflix kiínálatában, hogy elhozza az A kategóriás moziélményt a nappalinkba. A kategóriás alatt főleg a színész gárdát értem, ugyanis a főszerepekben Gal Gadot (Wonder Women), Ryan Reynolds (Deadpool) és Dwayne Johnson aka. A szikla jeleskedik. Ezek a színészek pedig jelenleg Holywood legnagyobb bevétel gyárosai, akik az elmúlt években ontják magukból az élvezhető akció vígjátékokat.

 

A modern filmgyártás legnagyobb problémája (szerintem) az, hogy manapság mindenki valami nagyon mélyenszántó üzenetet próbál meg tolmácsolni a filmjeivel, amit annyira túlbonyolít, hogy végül egy érthetetlen alkotást kerül a képernyőkre. A Netflix ezzel szemben viszont teret ad a hagyományos filmkészítőknek, hiszen szükségük van a mennyiségre és ezzel mi nézők is nagyot nyerünk, ugyanis számos valóban szórakoztató filmet és sorozatot kapunk a pénzünkért cserébe.

 

A leírásban igyekszem nem SPOILER-ezni, hiszen egy új filmről van szó, de néhány részletet elárulok, ennek a tudatában olvass tovább.

 

Maga a sztori számomra hozza a 90-es évek hangulatát, akkoriban ugyanis nagyon élték ezt a tolvajos, humoros zsánert, gondolok itt a Bizánci tűz vagy a Hudson Hawk alkotásokra. Egyik sem egy igazi klasszikus, ezzel szemben szerintem aki látta őket örömmel gondol vissza rájuk és ha manapság elcsípi a TV-ben akkor sem kapcsol máshova. A Különösen veszélyes bűnözők is egy olyan film, amit bátran megnézhetsz a gyerekekkel szombat este, mert a gyerkőc ugyanúgy értékelni fogja és jókat nevet rajta mint te.

 

A szikla FBI profilozóként kerül a két mester tolvaj rivalizálásának közepébe, számos vidám pillanatot okozva ezzel a nézőknek. A poénok 99%-ban jól ülnek, az ironikus gegek pedig nagyon jót tesznek a filmnek. Johnson végig a kemény, ámde szerethető figura szerepében tetszeleg, ami szerintem sokkal jobban áll neki mint a végig keménykedő karakterek. Bár jelenleg Holywood egyik legjobban fizetett színészéről beszélünk én mégis erősen zsáner színésznek tartom őt.

 

Gal Gadot nagyon jól alakítja a kemény ugyanakkor szexi tolvajt, az pedig kifejezetten jót tesz a filmnek, hogy bár hangsúlyos szereplője annak, a képernyőt azonban mégis átengedi a két férfi főszereplőnek.

 

Ryan Reynolds hozza azt amit nagyon tud, humoros, szeretnivaló és folyamatosan jár a szája. Bár a filmben inkább egy kicsit hóbortos a karaktere, azonban végig ott van a háttérben a zsenialitása is az akciók megtervezése alatt.

 

Reynolds és Johnson jól működik együtt a képernyőn, nem lennénk meglepődve ha a jövőben szerepelne még együtt a páros ilyen filmekben, amik könnyed és szórakoztató mozik. A film végig pörgős és élvezhető, a játékidő alatt számos országba eljutunk, de végig követhető a történet. Kapunk egy kis Indiana Jones utóérézést a sok-sok műkincs kapcsán, ami szintén pozitív élmény. A mozit inkább sorolnám a kalandfilm kategóriába, de ez már részletkérdés, nagyon jó arányban vannak benne vegyítve az akció és a humoros részek. A filmvégi csavar nekem már egyértleműen adta magát az első negyedben, ez azonban nem rontott a végeredményen. A sztori vége úgy van megírva, hogy nem kizárt a későbbi folytatá, ami ha megüti ezt a szintet üditő színfolt lehet, ugyanakkor bár jól dolgozik a hármas együtt a filmvásznon mégse pont egy folytatást képzelnénk el nekik a jövőben.

 

A film kapcsán nem tudnék negatív véleményt leírni, pont azt kaptam amit vártam. Könnyed, szórakoztató és pörgős!

Szólj hozzá!

A horda – Retro kritika

2021. november 09. 18:33 - Attila Kovács Supras

A holtak hajnala (2004) szépen berobbantotta a zombi zsánert, annyira, hogy még a mai napig is tart bár az igazat megvallva már nagyon fárad. Akkoriban mindenre vevő voltam amiben élőholtak voltak és szerintem a 2009-es megjelenés évében sikerült megnéznem a Horda című francia filmet is. A francia filmkészítést szerintem nem kell senkinek bemutatnom, hiszen a mai napig nagyszerű alkotásokat visznek a vászonra. Akkoriban nagyon tetszett a film és jó emlékeket őríztem róla, ezért 12 év elteltével újranéztem a YouTube-on amit a linkre kattintva te is megtehetsz.

 

A sztori egyszerű, de egy zombi filmet nincs is értelme túlhúzni, főleg úgy, hogy a film nagyjából egy 5-6 órás időszakot ölel fel. A nyitó jelenetben láthatjuk, ahogy egy holttest van a szeméttelepen, majd egy vágás múlva már a temetésen vagyunk, ahol kiderül, hogy egy zsaru halt meg és a társai bosszút esküsznek a Márkudi testvérek ellen, akik eltették láb alól. (Elnézést a fonetika miatt, de nem olyan kaliberű a film ami arra késztetne, hogy ne kiejtés szerűen írjam le a neveket)

 

Az rögtön szemet vagy inkább fület szúrt, hogy a filmnek nagyon nem tett jót a szinkron. Bár emlékeztem rá, hogy valami zavart az eredeti nyelven is, de azt majd kifejtem később. Szóval egy szó mint száz, aki teheti inkább feliratosan nézze meg, ugyanis a szinkron színészek érezték, hogy nem életük filmjét csinálják ezért nem hiszem, hogy 50%-nál többet beleadtak volna a dologba. A rendőr brigád tehát elindul bosszút állni, élükön a vérszomjas kopasz főnökkel akit a rangsorban a halott zsaru szeretője követ, alatta pedig a jótét lélek (szeritem marokkói) főhős akit annak a meleg? társa követ? Kettejük kapcsolatáról nem sokat tudunk, de mikor a mellékszereplő meghal az nagyon érzékenyen érinti hősünket. A rajtaütés helyszíne egy elég lepusztult francia külvárosi lakótelep, ahova jóérzésű ember nem szívesen teszi be a lábát. A környéket persze a bevándorló bűnbandák uralják akik elüldözik innen a rendes népeket. A Márkudi testvérek az egyik tömbház 15. emeletén tanyáznak, ahova a badass zsaruk különösebb gond nélkül bejutnak.

 

Kis lopakodás után a rend őrei lebuknak egy túlbuzgó őr miatt, ezért a zsaruk első emberét rövid úton torkon is lövik a gazfickók. A gengszterek ugyanis éppen egy megkötözött egyént vertek agyba-főbe mikor elkapták a zsarukat. Összesen öt rosszfiúval van dolgunk, akikről már a nyitójelenetükben kiderül, hogy a következő perceket csak hárman élik túl, ugyanis a cseh és a homályba vesző ötödik meg sem szólal, vagy nem tud franciául. Odalent közben szirénák és távoli robbanások és tüzek ütnek ki, a pokol pedig elszabadul a 15. emeleten is. A korábban agyonlőtt úr ugyanis életre kel és ennek a cseh, valamint a másik rosszfiú issza meg a levét. A szedett-vetett csapat a tetőn köt ki ahol elindul a hogyan tovább tervezése.

 

Itt már tudtam, hogy mi volt iszonyatosan idegesítő franciául is, az pedig Bola, az ifjabbik Márkudi fivér siránkozása, aki bekokózva rinyál nagyjából 10 percenként. Mert bizony jó rosszfiúk lévén a filmben szépen fogy a kokó is, amit a rosszfiúk és néha a rendőrök is el-el fogyasztanak egy megálló alkalmával. Bár a tetőről világosan látszik, hogy a zombik körülvették a párizs külvárosában található lakóházat, a csapat valamiért mégis úgy dönt, hogy az éjszaka közepén elindulnak lefelé az amúgy biztonságos tetőről. Persze én sem szívesen néztem volna a maradék egy órában ahogy a tetőn ülnek, szóval haladjunk tovább. A rosszfiúk csapata a Márkudi fivérekből áll, akik nigériából jöttek párizsba, ahol szörnyű életük volt, ezért úgy döntöttek, hogy a francia fővárosban fognak gyilkolni és drogot terjeszteni. Mellettük van egy ütőképes arc is, akit cigányként emlegetnek a filmben.

 

A film alapötlete egyébként jó, hiszen a külvárosi panelház már önmagában sem egy bizalomgerjesztő építmény, ha pedig hozzávesszük, hogy jelenleg tele van zombival az ad neki egy stresszfaktort. A kis csapatnak tehát odáig tart a terve, hogy 15 emeletet haladjanak lefelé, ezt követhetjük végig. Viszonylag hamar kétfelé szakadnak, ugyanis a Aurore a rendőrcsaj és a meleg? arc egy lövöldözés közben elkeveredik. Főhősünk Ouesse tehát a rosszfiúkkal marad és pár eröltetett erkölcsi kérdést felvetve vitázik velük. Nem kell sokat várni, hogy feltűnjön a film messze legjob karaktere Rene a félig dilis veterán aki előszeretettel aprítja a zombikat egy nagyon vagány tűzoltó baltával.

 

A karaktereknek nincsen mélységük, csak egy alap viselkedési formájuk, amiből nem sokat hozott ki a legtöbb színész. A cigányról sokat nem tudunk, csakhogy ütőképes és Bola jó haverja, az igazat megvallva ő az egyik jól a vászonra vitt karakter. Bola viszont már korántsem életszerű a folyamatos rinyálásával és a bátyja miatt kialakult kissebségi komplexussal, ami mikor máskor is csúcsosodhatna ki mint a film utolsó harmadában. Adewale Markudi, a banda főnöke alapvetően egy jó karakter, az ő élvezhetőségén nagyon sokat rontott a monoton szinkron. Az ő higgadságát elvileg a nigériában átélt szörnyűségekkel magyarázza a film, azonban néha ennek ellentmondóan ő is nekiáll rinyálni. Ouesse nagyon jófiú akar maradni, pedig körüs-körül életre kelt holtak mászkálnak és az is visszás, hogy még az egyik percben agonizál a következőben már nevetve koccint a barátja gyilkosaival. Aurore karaktere egy kemény rendőrcsaj, aki annyira ellenszenvesre sikeredett, hogy a film alatt azon kapod magad, hogy reméled hamar meghal. És itt van Rene, aki öreg, pocakos, a pálinka után rámegy a kokóra is és a baltát végül egy gépágyúra cseréli. A karakter kellően őrült, sokat lehet rajta nevetni.

 

A filmnek összeségében nagyon jót tett az idő, pontosabban megszépítette... 12 év után nem mondom, hogy rosszul öregedett de be kell, hogy lássam minden bizonnyal akkor is egy erősen B kategóriás mozi volt. A karakterek nagyon felületesek végig olyan érzése van az embernek, mintha egy jó könyvet nem tudtak volna megfelelően a vászonra vinni. Az ötlet jó lenne, a felújított Dredd bíró is megmutatta, hogy lehet pörgős mozit forgatni egy tömbházban, de a Horda túl sok pozitív karakter fejlődést akar belevinni a magába foglalt egy éjszakányi időben a két fő karakterrel. Az olyan apró hibákról már ne is beszéljünk, mikor a 10. emeleten kifeszítik a liftakna ajtaját, hogy lemásszank a liftbe, majd onnan a lifttel mennek tovább... Miért nem hívták rögtön oda a liftet? Mert meg nem javították.

 

A film utólag rontott nálam, főleg azért mert mondhatni a kategória csúcsidőszakában készült. Nagy pozitívum, hogy rohanós zombik vannak benne és szerintem a helyszín is telitalálat volt, azonban a felületes, össze-vissza viselkedő karakterek elrontják az egészet. Ha megnézed, túl sokat ne várj tőle.

 

Szólj hozzá!

A vadnyugat törvényei szerint – Kritika

2021. november 09. 14:03 - Attila Kovács Supras

Szeretem a western filmeket, bár az igazat megvallva nem nevezném magamat igazi rajongónak. A Netflix fílmkínálatát lapozgatva viszont azonnal szemet szúrt ez az Idris Elba nevével fémjelzett mozi. Az előzetes hangulatos és úgy mindent összevetve a filmek amikben Idris szerepel, általában nem túl komolyan vett, szórakoztató alkotások.

 

Ennek ellenére rögtön kapunk egy erős nyitányt, ahol Mr. Elba egy már-már idillikusnak mondható családi ebédet zavar meg és a hangulatból azonnal lejön, hogy a film sztárja erősen negatív karakter lesz a moziban. SPOILER-ezni nem szeretnék, ezért maradjunk annyiban, hogy hamarosan jelenetet váltunk és 15-20 évet ugorva az években, egy jó kis lövöldözésbe kerülünk. Nat Love bandája, ugyanis a vadnyugatot járja és rablókat rabol ki, miközben a szülei gyilkosát keresi. Úgy néz ki, hogy a küldetése végéhez ért, mikor egy templomban megöli az utolsó szabadlábon lévő kiszemeltjét. Rufus Buck (Idris Elba) ugyanis börtönben ül ezért elérhetetlen a törvényen kívüli igazságosztó számára.

 

Nat Love bandája főhősünkből és két csatlósából áll Jim Beckworth-ből és Bill Picket-ből. Maga a banda még érdekes is lehetne, tekintve, hogy Nat a csendes vadnyugati főhős, Bill a kimért, már-már okoskodó mesterlövész Jim pedig a nagydumás párbajhős akire a vicces beszólásokat lehetne írni. Nagyvonalakban ez az egész meg is történik, de a dolog mégsem működik. Bár Nat végig tartja a jó vadnyugati hős szerepét, a másik két karakter hamar az érdektelenség homályába kerül. Nem túl érdekes a két női szereplő sem, Mary Fields és csatlósa Cuffee, akik afféle western kliséként működve alakítják a szép hősnőt és annak csicskását aki annyira fiús, hogy a szereplők csak a film közepén jönnek rá, hogy igazából nő.

 

A gonosz oldalon ezzel szemben több jó karakter van, kezdve Rufus Buck-al, aki miután kiszabadítják, megkezdi a birodalma visszaállítását. Elba a negatív karakterben jól mozog, ez a visszafogott kegyetlenség jóval jobban áll neki mint a Halálos Iramban alakított gonosz szerepe. Kímért, kegyetlen és megtört, pontosan olyan ahogy egy megkeseredett western karaktert elképzelünk. A prímet mégsem ő viszi, hanem Cherokee Bill figurája, legalábbis az elején. Ezen az oldalon kapunk egy kicsit túltolt női karaktert Trudy Smith-t (Regina King) aki számomra végig nagyon idegesítően keménykedik a filmben.

 

A történet nem túl bonyolult, A csapat vadászik a B csapatra és jó sokat lövöldöznek. A film egyébként érdekes megközelítését választotta a vadnyugatnak, mert bár úgy tudom, hogy voltak fekete cowboyok, de, hogy komplett fekete városok és szórakozóhelyek is lettek volna, abban egy picit kételkedek. A két csapatnak minden tagja fekete, a mellékszereplők is, amivel még bajom se lenne azt azonban erősnek tartom mikor a fehér városban szó szerint minden hófehér, kezdve az épületektől egészen a homokig.

 

A film végére érve is csak felületesen ismerjük meg a karaktereket és Cherokee Bill-en kívül szinte senkit nem ismerünk meg, bár őt sem mélyenszámtóan. A filmben egyébként nincsen romantizálva a vadnyugat, inkább a kegyetlen, piszkos valóját emelik ki. Nat és Rufus végül szemtől-szemben állnak egymással és kapunk egy csavart is, ami szerintem jól sül el, nem mondom, hogy nem klisés de nem lóg ki a filmből és nem is számítottam rá.

 

Ami tetszett: Western és nálam ez általában nyerő. Jók a főszereplők karakterei és ha újraértelmezve is de felhasználja a western filmek elemeit. Nincsen túltolva, a banditák heroikus mivolta, ha sokat szerepelsz otthagyod a fogad.

 

Ami nem tetszett: A fehér város erős volt, kíváncsi lennék a visszhangra ha egy fekete várost, fekete épületekkel és fekete homokkal jelenítenének meg... A sztoriban szerintem több volt, ahogy a karakterekben is, a rendező tényleg túlzásba vitte rassz kérdést és a heroikus ábrázolás helyett sikerült összehoznia egy fekete bandaháborút, vadnyugati környezetben.

 

A film mindennek ellenére nem rossz, az előzetes alapján egy kicsit gördülékenyebb, vidámabb sztorit vártam volna de nem lehet okom panaszra. Nem az a kategória amit majd később ismét megnézel, de egy unalmas vasárnap délutánra jó elfoglaltság lehet.

Szólj hozzá!

Holtak hajnala – Retro kritika

2021. november 02. 13:27 - Attila Kovács Supras

Életemben négy igazán meghatározó mozis élményben volt részem, ezek nem időrendi sorrendben ugyan de a Terminator 2, a Jurassic Park, a Jurassic World és a Holtak hajnala. Maga a zombis zsáner valahogy mindig mozgatott, pedig valljuk be őszintén, hogy az említett film előtt nem sok élvezhető alkotás került a képernyőkre.

 

Még gyerekkoromban elcsíptem sok szemetet az MSAT, SzívTV és TV3 csatornákon, aztán talán valamikor az HBO műsorán néztem meg az eredeti Élőholtak éjszakáját. Ami nevetséges és egyben pokoli nyomasztó volt a filmben az az a rész mikor látják, hogy jönnek a zombik a ház felé és 10 perc alatt nagyjából 10 métert haladnak. Aztán a stílus vérfrissítése, a számomra mai napig igazán klasszikus 28 nappal későbbel érkezett el, ugyanis Danny Boyle alkotásában már rohanó zombikat kapunk ami számomra jelentősen emelte a stressz faktort..

 

2004-ben tűkön ülve vártam a hazai premiert, ugyanis nem volt kétséges, hogy az előzetesek alapján mindenképpen a moziban nézem meg a Holtak hajnalát. Nem tudom, hogy ti, hogy vagytok vele, de én moziban meglehetősen kevés horrort láttam, a szellemes téma pedig sosem ragadott meg igazán. A moziból kilépve magával ragadott a műfaj, hiszen mindig is szerettem a zombi filmeket, de a Holtak hajnala annyira jól sikerült, hogy hazatérve azonnal a folytatás után kezdtem nyomozni. Ezt a gondolatmenetet majd később tovább viszem.

 

A film pár perc bevető után elhozza nekünk a földi poklot és hősünk otthonában, akit Sarah Polley alakít, bekövetkezik a legrosszabb, pár percen belül veszíti el a gyerekét és a párját is. Menekülni kényszerül a káosz uralta utcákon ahol a zombik és az emberek egyaránt egymás vérét ontják. Hamarosan beleboltik a marcona zsaruba Kenneth-be akit Ving Rhames alakít és elindulnak az erőd felé, illetve indulnának, ha pár túlélő nem állna az útjukba és fel nem világosítanák őket az odavezető útról. A célállomás végül a mellettük található pláza lesz amit bevesznek.

 

Az elején még csak pár élőhalott kóborol a pláza körül, de később aztán szépen lassan népes kompánia alakul ki körülötte. Kenneth elejt egy mondatot, hogy talán azért gyűlnek ide a zombik mert ide köti őket néhány emlék. Ez a társadalom kritika élesen megmaradt a nézőkben, sokan így értelmezik az egész filmet. Pedig Romero zsenálisan elrejt a filmben több ilyen tézist is amibe lehet kapaszkodni, mint például, hogy nincs már több hely a pokolban ezért a lelkek visszatérnek a földre. A nézői szabadság tehát adott, a film viszont végig annyira dinamikus és feszültség teli, persze jó adag fekete humorral meghintve, hogy a nézése közben nem forog az ember agya.

 

A film közepére kialakul egy egész jó csapat a plázában, bár az ellentétek végig ott lebegnek a levegőben. Kitöltő elemként és sokkoló részként kapunk egy anyukát, aki a szülés közben változik át, életet adva így egy zombi babának de szerencsére ez megmarad egy WTF momentnek. Karakter fejlődésen igazából egyetlen szereplő megy át, ő pedig a film végén heroikusan elhulló CJ. A mozi végére kapunk egy kitörést, ahol két zombi aprító buszt épít a csapat és így törnek ki a plázából, hogy hajóval folytassák a menekülést, ugyanis egy szigetre talán még nem jutott el a kór.

 

Maga a történet egyszerű és nyomasztó, pont ezért életszerű és élvezhető. Megkapunk benne minden a korszakra jellemző klisés karaktert, ilyen például a tenyérbemászó Ty Burrel is akit a legtöbben a Modern Család mókás Phil Dunphy-jaként ismerünk. A felmerülő kérdések kimerülnek a segítsünk, ne segítsünk vonalon de az adott helyzetben ez reális is.

 

A film nem hat öregnek így 17 év elteltével sem, a zombik jól meg vannak csinálva, a karakterek pedig nem lettek ódívatúak. A történet számomra kerek, felesleges lenne hozzányúlni. Nem az a film amit évente többször is újranézel, de nem is az amit soha többé nem lesz kedved. 

 

Romero nem akarta nekünk megmagyarázni, hogy honnan indul a vírus és valljuk be egy ilyen helyzetben ez viszonylag másodlagos is, de ami szerintem mégjobb, hogy nem is kecsegtet megoldással. Eljött a világvége, old meg. Magabiztosan tartom a véleményemet, hogy a 28 nappal később és a Holtak hajnalán kívül még sosem kaptunk értékelhető zombi filmet.

 

És most folytatnám a félbehagyott nyomozós gondolatmenetet. Szóval Romero nevére rákeresve megtudhatjuk, hogy eredetileg hat, Of The Dead film van a tarsolyában, amik nagyjából már mind a vászonra kerültek, a legtöbb elég régen, néhány pedig a Holtak hajnala után. Ezeket olvasva tehát örömmel konstatáltam, hogy egy év múlva meg is jelenik majd a „folytatás” hiszen a feliratok után bár semmi kecsegtetőt nem kaptunk, egy kis videóban azonban láthattuk, hogy az első film életben maradt hősei keresik az új élet központját. Meg is kaptuk a Holtak földjét aminek nagyjából semmi köze nincsen az első filmhez és véleményem szerint jóval gyengébbre is sikeredett. Bár egy-egy nagy színész feltűnik a vásznon, maga a történet és a fejlődő zombik valahogy elveszik a film élét. Később, internetes verzióban volt lehetőségem megnézni a Holtak napja, Holtak naplója és a Túlélni a holtak filmeket is amikről sokat elárul már az is, hogy ezek csak DVD-n jelentek meg. Bár 2022-re is ígérnek egy új filmet (bár Romero 2017-ben meghalt) de azt javaslom, hogy aki megnézi az vonatkoztasson el az eredeti filmtől és akkor nem érheti nagy csalódás.

 

Romero-nak kétségkívül volt egy Of The Dead univerzum elképzelése, ami sajnos nem működött és szerintem azért nem mert a zombis téma véges, erre pedig a legjobb példa a The Walking Dead sorozat ami egy szintén briliáns nyitás után szépen lassan a gyenge kategóriába menetelt. A 28 nappal később is kapott egy folytatást, de ez bár ne történt volna meg... De mégis meddig lehet húzni a témát? Megjelentek a zombik, alkalmazkodj, törj ki és végül harcolj más emberekkel amikor már unalmas a zombik ellen harcolni. Innen már nincsen hova fejlődni a történetben, csak ezt lehet ismételni más karakterekkel.

 

A film rendezője Zack Snyder és sok rajongó szerint máig ez a legjobb filmje. Bár a Netflix új lehetőséget adott neki a Holtak hadserege című filmmel, az azonban nem is hasonlítható a kultikus elődhöz.

 

Ajánlom a Holtak hajnala című filmet? PERSZE! Ez nem is kérdés, a zombis téma abszolút klasszikusa és Danny Boyle alkotásával karöltve ül a trónon, bár a klasszikus értelemben ott nem zombik vannak, szóval kimondhatjuk, hogy ez a film a kategória királya. Filmben azóta nem érzkezett értékelhető darab, sorozatban pedig a The Walking Dead és a Fear The Walking Dead első évadai amik megközelítik. A Netflix korábban már belekóstolt a műfajba a Fekete nyár című sorozattal, aminek az első évada fergeteges, azonban a második már erősen lejtmenetbe kezd. Ne várjunk tehát sokat a témában, elégedjünk meg azza a kilátástalan és megoldhatatlan helyzettek ami a Holtak hajnala kínál!

Szólj hozzá!

Hipnózisban – Kritika

2021. október 30. 14:52 - Attila Kovács Supras

A film kiválasztása viszonylag egyszerű volt, megnéztem a Netflix itthoni rangsorát, ahol jelenleg a 2. helyen áll a Hipnózisban. Mivel a Nyerd meg az életed az első, tudtommal világszerte, így bíztam a köziszlésben, hiszen a koreai alkotás nekem is nagyon tetszett.

 

A film címe azért árulkodó, legalábbis bíztam benne mert szeretem a témát. Rögtön kapunk egy erős nyitányt amiben egy szemmel láthatóan félő nő telefonál valakinek és aggódását fejezi ki, miszerint valaki figyeli őt most is. A hölgy a liftbe ér, kap egy telefonhívást majd a szerkezet megáll és a falai elkezdenek összetolódni, kiszorítva ezzel a szusszt az áldozatból. Itt már ugye sejthető, hogy az egész csak az ő fejében játszódott le, legalábbis reméltem, hogy nem csinálnak ilyen lifteket.

 

Kate Siegel a Mise éjfélkor után itt is feltűnik mint főszereplő ami mindenképpen potizívum hiszen egy nagyon kellemes kisugárzású színésznőről van szó. Szóval Jen, mert a filmben így hívják, egy szemmel láthatóan mély morális árokban van, iszik, antiszociális és a munkában sem találja a helyét. Barátnője bemutatja őt a pszichológusának, aki a megnyerű külsejű és modorú Dr. Meade (Jason O' Mara) Jen pedig hamarosan egy kezelésen találja magát.

 

A rendelő már eleve varázslatosan van megjelenítve, az ember, legalábbis én így képzeli el valahogy azt a környezetet ahol a doktor belelát az elméjébe. Mert a Hipnózisban egy kőkemény elme thriller ami üdítően hat a mostani ötlettelen felhozatalban.

 

Azt már az első jelenet után összerakhattunk, hogy ha a filmben rejtett számról hívnak valakit akkor az „be fog kapcsolni” és vagy öl vagy holtan végzi a jelenet végén. Nos Jen is megkapja a maga hívását, a következő jelenetben pedig már az exe, az életéért küzd a mosdóban. Jen bár visszatér, semmire nem emlékszik és hibásnak érzi magát, amiért allergénekkel mérgezte meg a volt élettársát. Nem sokkal később a szatyrokat szortírozva jön rá, hogy ő maga vásárolta meg a szezám olajat, ami kiváltotta a heves allergén reakciót és gyanakodni kezd.

 

Innentől már egyértelmű, hogy a doki elég szépen manipulálja a betegeit ám egy kis utánajárás során kiderül, hogy már folyt ellene nyomozás is egy haláleset miatt. Jen találkozik egy nyomozóval aki a korábbi esetben dolgozott az ügyön és hamar megtalálják a közös hangot, ugyanis a rendőrnek egyértelmű, hogy Meade a gyilkos.

 

A sztori főszereplője egyértelműen Jen aki elhatározza, hogy felveszi a hipnózist, Meade azonben átlát a szitán és a hipnózis alatt kivallatja a hölgyet. Az ijesztő az, hogy bár megtehetné, mégse törli le a felvételt, csupán ügyesen lavírozik a szavakkal és kétséget sem hagy afelől, hogy ő a tettes. És innentől viszi nálam a pálmát Dr. Meade karaktere aki Bond gonoszokat megszégyenítően sármos és elmebeteg, a folytonos mosollyal az arcán.

 

Az egész történet gördülékenyen halad, egyik mellészereplő sem szerepel túl sokat a vásznon csupán annyit amitől kerek a történet. Nagy és váratlan fordulatok nincsenek mégis jól halad az egész és azt kell, hogy mondjam régen láttam ilyen jól a képernyőre vitt alkotást. Számomra külön öröm a téma, hiszen gyerekkorom óta „rajongok” a pszichológiáért és félelmetes látni, hogy egy megfelelő szakember (jelen esetben pszichopata) úgy tudja programozni az elménket mint egy számítógépes szakember a programokat.

 

Próbáltam az egész írást SPOILER mentesen kivitelezni, remélem sikerült is, mert tényleg csak ajánlani tudom ezt a filmet. Ha izgulni szeretnél, de nem rettegni akkor október végére ez az egyik legjobb választás!

 

Szólj hozzá!

Valaki van a házadban - Kritika (film)

2021. október 28. 16:15 - Attila Kovács Supras

Rengeteg vér folyik el a Netflix tini horrorjában, ami klisét-klisére halmozva próbál morális útmutatást adni a közönségnek. Bár a story saját, már amennyire ezeknek a filmeknek lehet még saját története mégis olyan érzésünk van mintha a Sikolyt néznénk újra egy kicsit kipofozott verzióban. Ami egyfelől pozitív, mert itt legalább nem 30 körüli színészek játszanak 18 éves fiatalokat, másfelől elszomorító mert egy picit több fantáziát várna az ember egy új filmben.

 

Maszkos gyilkos öli a tiniket a gimiben, mert azok titkolnak valamit.... egyedi mi? Na mindegy, hiszen a remake-ek korát éljük amúgy is, de az mindenképpen tisztelendő, hogy a készítők azért tisztelegtek pár utalással a 2000-res évek előtt, ilyen az átlátszó vonalas telefon és a discman is, amik mint háttér elemek ugyan de feltűnnek a filmben. (Én csak ezeket vettem észre, de talán több is van) Azért van történeti csavar is a filmben, ugyanis itt nem a menőket követjük mint a Sikolyban, hanem a nyomikat. Már amennyiben annak lehet nevezni két teljesen normális lányt, egy gazdag füvest, egy drogost és egy eröltetetten leszbi strébert.

 

A film elején meg is kapjuk az első gyilkosságot, ahol az amerikai focicsapat egyi menő tagját szúrják le, ahogy említettem elég véres körülmények között. Az okot pedig azonnal szét is küldik mindenki számára telefonon, ugyanis a srác egy „beavatás” során megverte a focicsapat legjobb játékosát, mert az meleg. A dolog nagyon elítélendő, csakhogy a filmből nem derül ki, hogy ez a diákok közül bárkit is zavart volna, mert egyáltalán nem úgy viselkednek és ahogy látszik az érintett sem csinál belőle nagy kérdést. Ok tini horrorban ne keressünk értelmet, de akkor is. Nem sokkal később meghal az a lány is, aki amúgy a templomban dolgozik, de rasszista Podcast-et tesz közzé és ezzel a végére is értünk a „jogos” bosszúknak.

 

A filmben minden megszokott karakter feltűnik, a bugyuta rendőr, a gazdag ficsúr, a kirekesztett srác aki mindenki szerint a gyilkos és a szép lány is aki természetesen titokban a kirekesztett arc szerelme.

 

A gyilkosról két dolgot tudunk, az egyik az, hogy van egy 3D nyomtatója és azzal készíti a maszkokat, a másik pedig az, hogy igazságot akar szolgáltatni azoknál akik titkolnak valamit a többiek elől. Az első áldozat meleg verő, a második rasszista, a harmadik pedig drogozik... 18 évesekről beszélünk és egy olyan házibulin ölik meg ahol vágni lehet a füves cigi füstjét. A gyilkos erkölcsi morálja ezzel nálam egy picit kérdőjeles lett, de hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek.

 

A film innentől átmegy egy gyorsabb fokozatba és rögtön a főszereplőt veszi célba a gyilkos, aki azt hiszi, hogy a szerelme tört az életére így gyorsan lecsukatja azt. A maradék 30 percben persze kiderül, hogy ez nem pontosan így volt és felpörögnek az események, hogy a végső leszámolásig eljussunk és a főszereplőnkből a ballagásra a gimi hőse lehessen.

 

Személy szerint nem szeretem a gyűlölködő filmeket, sem a rasszista témákat, viszont nálam az is annak számít ha fehér gyűlöletről van szó. Általában a harmadik bármi ilyen nemű utalásnál kikapcsolom a filmeket és ebben én csak kettőt vettem észre, mert a gyerekek szerint csak a fehér embereket nem gyanúsítják. A főszereplő csoport, amúgy a filmben tett beszólások alapján sokkal jobban kirekeszti a többieket mint őket azok és néhány jelenet annyira kellemetlenül röhejes, hogy azt ki kell emeljem.

 

A sheriff éppen a gazdag srácot hallgatná ki, de kimegy és az összes diák füle hallatára elmondja neki, hogy az apja felhívta a figyelmét az alkotmányos jogaira ezért hazamehet. Magyarul mindenki hivatkozhatna erre és hazamehetne, de csak ő teszi ezt meg...

 

A kedvencem pedig az amikor kiderül a főszereplő titka és, hogy egy sport csapat tagja volt, erre a barátnője rákérdez, hogy te sportoltál? Mintha az valami rossz dolog lenne és a sportolók testesítenék meg a Bully-kat. Persze mindez annak a lánynak a szájából hangzik el, aki egyedüliként hozza fel a focimeccsen, hogy csak azért nézik el a játékosnak, hogy meleg mert pontot szerez.

 

A film egyébként nem rosszabb mint a szülei a Tudom mit tettél és a Sikoly sorozat, hanem pont olyan. A körítés egy kicsit modernebb de a történeti száll nagyjából ugyanaz és nem kell sokat gondolkoznunk közben. Én már nem rajongtam azokért a filmekért sem, de itt legalább annyiban javult a kivitelezés, hogy a gyilkos használ egy sokkolót így nincsen meg az szituáció mikor az áldozat rohanva menekül, a gyilkos pedig csak sétál de mindig 10 méterre van tőle.

 

Egy valamit azonban megtanít ez a film is, ha késes gyilkos van a házadban, ne simulj neki az amúgy vékony szobai ajtónak, mert azt átszúrva fog ledöfni....

 

Izgalmas és fordulatos horror/thriller-re vágysz? Hát válassz mást, de ha nincsen jobb dolgod és nem találsz mást akkor ez is ott kullog a nézhető kategória alján.

 

*A filmnek van könyv verziója is amit bár nem olvastam de remélem, hogy jobb.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása